A király meztelen

2012. március 27.

Amellett, hogy ma a tényfeltáró bizottság megállapította, amit már amúgy is tudunk, hogy az egyetem részéről a doktori eljárás formailag megfelel a TF gyakorlatának, míg Schmitt részéről az értekezés idegen szerzőtől másolt, a két hónapos munka ellenére úgy néz ki, meglepő hibákat tartalmaz. Ezeket az alábbiakban foglalom össze.

Hatáskörtúllépés

- A bizottság az Egyetemi Tanács hatáskörébe tartozó körülményről foglal állást jelentésében azáltal a kitétel által, hogy a jelölt azt hihette, szabályos a benyújtott értekezése. Egy doktori esemény kivizsgálására létrehozott tényfeltáró bizottságnak ugyanis nem feladata a dolgozat "szerzőjének" vélelmét vizsgálni, az nem tartozván az esetben vizsgálható tények körébe. Gyakorlatilag komolyabb problémát jelent azonban, hogy ha a jelölt nemcsak "hihette", de tényleg azt is hitte, hogy egy másolt dolgozat saját néven történő beadása megfelelő, akkor nem alkalmas a doktori cím megszerzésére.

- Az egyetem rektora a jelentést elküldte a Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak, mialatt a kérdéses ügyben az egyetem saját hatáskörében illetékes eljárni.

Mulasztás

- A dolgozat, valamint az egyetemi doktori eljárás vizsgálata, és főleg azok kommunikációja nem különül el világosan, és következtetései révén olyan benyomást kelt, mintha az értekezés helyett az eljárást vizsgálták volna.

- Nem foglalkozott azzal a, másolás ténye utáni leglényegesebb kérdéssel, hogy önálló kutatási eredmény szerepel-e a disszertációban.

- A jelentés összefoglalója alapján elmulasztották a jelölt személyes meghallgatását. Tekintve, hogy a dolgozat forrásai közül 5 esetben az eredeti mű nem volt beazonosítható, és mivel a bizottság feladata a doktori esemény teljes körű feltárása volt, így ezen körülmény szükségessé tette volna a személyes meghallgatást.

- Amennyiben történt személyes meghallgatás, annak a ténynek összefoglalóbeli szerepeltetése elengedhetetlen, és a meghallgatás eredményének kiemelése is lényeges, azonban a nyilvánosságra hozott összefoglalásban semmilyen utalás nincsen meghallgatásról. Több egyéb, és a fentinél egyébként fontosabb körülmény szintén indokolta volna a meghallgatást, azonban egyértelmű szükségszerűsége a feltáratlan tények esetében mutatkozik meg kétségbevonhatatlanul, és az értelmezésektől függetlenül.

Összeférhetetlenség

- A bizottság tagja, Tóth Miklós, a TF jelenlegi dékánja a tényfeltáró bizottság munkája ideje alatt, a MOB február 26-ai közgyűlésén lett megválasztva az elnökség tagjának és MOB-elnökhelyettesnek. Nem sok kérdést vet fel, hogy ilyen helyzetben természetesen a két testületben egyszerre betöltött valamelyik tisztségről le kellett volna mondania.

- Tóth Miklós, aki nem azonos a Rácz publikációiban társszerzőként felbukkanó Tóth Miklós endokrinológussal, ellenben azonos a MOB vadonatúj alelnökével, egy alkalommal ráadásul már nyilvánosság előtt állást is foglalt a kérdésben, ez további etikai problémát vet fel a jelentés elkészítésében és a vizsgálat lefolytatásában vállalt szerepét illetően.

A grémium

Az ötfős bizottságban lényegében egyetlen nemzetközi szintű, és országosan elismert tudós szerepelt, ez Rácz professzor, akit, amúgy nem véletlenül, a szakma az endokrinológia magyarországi pápájaként tart számon. Rácz érdemei mellett azonban felmerül, hogy egy köztársasági elnök plágiumügyét az ország egyik első számú egyetemén miért nem kizárólag csak ilyen tekintélyű és reputációjú tudósok vizsgálták.

A társadalmi métely

De fény derült egy igen csúnya hibára is, habár ez nem a bizottság munkája kapcsán, hanem az összeállítása folyamán történt hiba. Ez pedig egy ügyvéd szerepeltetése a bizottságban; minthogy egy olyan szabály betartása, aminek az értelmezéséhez ügyvéd szükséges, nem várható el még egy doktorjelölttől sem. Így olyan esetleges pontokon, ahol felmerülhetett volna a jogász szerepe, éppen azokon a pontokon nem megalapozott a részvétele, sőt áttételesen a jogbiztonságot sérti, ha felmerülhet annak a lehetősége, hogy egyetemi tanárokban maradjon bármilyen kétség a vonatkozó jogszabályok és doktori szabályzat kapcsán. Valamint nemcsak áttételesen, hanem közvetlenül és ténylegesen sérül is a jogbiztonság, ha valóban fel is merült ez a lehetőség.

Na de ki volt akkor a gyilkos?!

A bizottság megállapítja, hogy a jelentkezés és a fokozatszerzés között eltelt mindössze egy hónap meglehetősen feltűnő. 1992-ben a dolgozat bírálói megállapították, hogy az ilyen szerteágazó téma feldolgozása mindössze 21 szakirodalmi mű felhasználása mellett meglehetősen feltűnő. Az akkori megállapítás egy gyakorlott bíráló számára, de még egy házidolgozatokat értékelő tanársegéd számára is magától értetődően veti fel a plágium gyanúját, aminek akkor mégsem mentek utána. A most észrevett, hasonlóan kirívó "furcsaság", az egyetlen hónap alatti fokozatszerzés kapcsán vajon milyen tények feltárása mellett megyünk el?

Társadalmi kár

Aki nem, vagy kevéssé tájékozott az egyetemek működési rendjét illetően, az egy ilyen "felületesen" szerkesztett összefoglaló alapján, ami látszólag összemos független kérdéseket, tehát az a polgár, akit pedig jogosan érdekel a közélet ezen részlete, nem tudja a leírtaknak megfelelően értelmezni, vagy legalábbis magabiztosan értelmezni a szöveget. Ha ez szakkifejezések miatt volna így, az nem jelentene érdemi problémát, mert akkor nem is próbálná magát a jelentést értelmezni. Azonban itt a szövegszerkesztés szabályainak sérülése okozza az értelmezési problémát, és magában hordozza a félreértelmezés lehetőségét, a szerkesztési problémák tendenciózussága folytán pedig egyenesen a szükségszerűségét. Az egyetemi hallgatók sem fogják maradéktalanul érteni, hogy a plágium és az egyetemről történő elbocsátás szorosan összefüggő dolgok.

Schmitt ígérete

Így aztán különös szerepet kap Schmitt azon ígérete, hogy a bizottság megállapítását tiszteletben fogja tartani, s ezáltal nemcsak egérutat kapott, hanem az Egyetemi Tanács etikai és fegyelmi döntéséig annak lehetőségét is, hogy mindezen problémákat egy tollvonással megoldja, az elnöki hivatal tekintélyének megőrzése, továbbá ahogyan Guttenberg német hadügyminiszter esetében is annak megakadályozása érdekében, hogy személye miatt a pártja, a hadsereg, a hivatali pozíció és a tudomány kárt szenvedjen.