Törzsanyag

Per: Megint bulvárkacsa?

2012. április 3.

Tegnap, azaz közvetlenül Schmitt lemondása napján tényként terjedt az a hír, hogy Schmitt Pál már bejelentette: lemond államelnöki juttatásairól, ha a bíróság utólag nem állapítja meg, hogy 1992-es kisdoktori dolgozatáért jogosan járt a doktori cím. Már gratuláltunk első, valóban karakán döntéséhez, azonban az eredeti nyilatkozat nem került elő.

Felhívást tettünk közzé a forrás fellelése érdekében, cikkünk olvasói segítségével sem sikerült azonban megtalálni a bejelentés eredetijét. Így csak annyit mondhatunk, hogy polgári körökön belül ma reggel még tényként terjengett ennek a felelősségteljes döntésnek a bejelentése, ami pedig tisztázhatja a leköszönt elnököt az alól, hogy a tudományos közéletet csupán önös érdekből támadva vádaskodna. Időközben irodája közreadott (mégegy?) közleményt, amiből azonban ez teljesen hiányzik. Így valószínűbbenk tűnik, hogy nem történt meg ez a döntés.

Csak bulvárkacsa volt Schmitt Pál tisztessége?

Annyit hozzá kell tennünk, mint lehetséges forgatókönyv, lehet, hogy a bejelentés még nem történt meg. 

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

E nehéz és fájdalmas időszak fordulónapján, mely nehéz volt egyaránt az Ön számára, az ön mellett hitet tevő támogatói, és a haza számára, kötelességünk megemlékezni minden eddigi érdeméről. Köszönetet mondunk

Hazánk számára egyensúlyként végzett fáradhatatlan tevékenységéért.

Az nemzetnek szerzett olimpiai és világkkupa-sikerekért, amelyeket e nemzet immáron soha nem felejthet el.

A dolgozata révén létrehozott értékekért.

Nyelvünk szépségének csiszolásáért.

Személyes részvételéért hazánk kulturális és tudományos fejlődésének előmozdításában.

A Testnevelési Egyetem szakmai és tudományos tekintélyének személyével történő emeléséért.

Hazánk első orvosegyeteme megbecsültségének erősítésében vállalt szerepéért.

Az általa meghozott döntés tiszteletben tartásáért.

Az intézmény függetlensége, a szenátus és a rektor sérthetetlensége melletti elkötelezettségéért.

Azért, hogy e nemzetközi hírű tudóst hazánkban is szélesebb körben ismertté tette, és élen járt abban, hogy ezután mégtöbb időt szentelhessen a klinikai kutatásnak, a betegellátásnak és az oktatásnak.

A magyar olimpiai sportért végzett tevékenységéért, a sportolóink mellett vállalt kiállásáért, és a mindenkori egyenlő mérce mellett tett hitéért.

Az alapvető jogi és morális elvárások kikezdhetetlen képviseléséért.

Az igaza melletti becsületes kiállásért.

És az ún. gátlástalansággal szemben mindig legjobb tudása szerint tett elkötelezettségéért.

Frissítés: ha igaz a hír, Schmitt Pál bejelentette, hogy mai naptól lemond államelnöki juttatásairól, amennyiben a bíróság utólag nem mondja ki, hogy 1992-es kisdoktori értekezéséért jogosan járt a doktori cím. Elnök Úr, ez őszinte, becsületes és férfias cselekedet volt. Támogatjuk elhatározásában.

Frissítés: Aki látta, hallotta, vagy megtalálta már a forrást, küldje be.

Nemzeti egység:  Csatlakozzatok a magyar értelmiség felhívásához!

2012. április 2.

Egyhelyütt már kifejtettem, hogy ha most a baloldali értelmiségnek is sikerül visszavennie az arcából, és a falat az ún. jobboldal és az ún. baloldal közül át tudjuk helyezni a tisztesség és a tisztességtelenség közé, akkor előre kezdünk haladni, ahelyett, hogy süllyednénk mélyebbre a lápban. Ez nem egy könnyű küzdelem, mert a tisztességtelenség mindig a legnagyobb igyekezetet mutatja, hogy a tisztesség képében tetszelegjen, és beférkőzzön közénk. Nem mellesleg erről szól a jézusi tanítás, és természetesen az arra építő keresztény és konzervatív értékrend is. A helyzet annyira nehéz, hogy még Jézus követői is elbukták később ezt a csatát. Ma azonban a gátlástalanság terepe már lényegesen visszább szorult, ma már nem lehet akárhol akármikor embert ölni ideológiai alapokon például.

Egyébként ugyanemellett tett hitet Szalma Botond is a KDNP-ből.

Tisztességes emberek meg tudnák azt beszélni, hogy egykulcsos vagy kétkulcsos adó legyen, hogy kié legyen a föld, és milyen egészségügyi rendszerre van szükség, akkor is, ha bármelyik politikai ideológia normáit követik. Ezért van, erre való a demokrácia, és éppen ezt hívják valódi demokráciának. Ezt nekünk kell viszont kiharcolnunk, tudva azt, hogy hátráltatni és akadályozni fognak benne minden irányból egyrészt a tisztességtelen, és másrészt a tisztességtelenség által megtévesztett emberek.

Lehetne az előrelépésnek a szimbóluma egy új, és megfelelő köztársasági elnök, akit a konzervatív értelmiségnek kell kijelölnie, de megválasztania leginkább az egész magyar nemzetnek kell.

A konzervatív értelmiség erre tett határozott lépést Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem lemondott rektora személyében, melyet jelenleg az alábbi blogokon követhettek:

magyarorszag2012.blog.hu

kard.blog.hu/2012/04/01/tulassay_tivadart_koztarsasagi_elnoknek

valamiut.blog.hu/2012/04/01/tulassay_for_president 

hu-hu.facebook.com/tulassayforprez

Már priuszt is lopnak

2012. április 1.

Gépjárműlopás miatt indult eljárás a Szófiai Központi Rendőrkapitányságon. Nikolaj Grigorov bolgár állampolgár 2012. január 12-én tett bejelentést a szófiai városi kapitányságon arról, hogy aranysárga színű Toyota Prius gépkocsiját a Bolgár Olimpiai Bizottság könyvtára elől ellopták. Az Interpol jelentése szerint a járművet Magyarország területén találták meg március 29-én este. Az ORFK tájékoztatása szerint a gépkocsira a XII. kerületi Alkotás utcában figyeltek fel szemtanúk a délelőtti órákban. Az elfogáskor a járművezető azzal védekezett, hogy az 1/1975. KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) szerint a közlekedésben olyan járművel szabad részt venni, amelynek érvényes forgalmi engedélye van ÉS amely rendszámtáblával rendelkezik. Ha egy magyar mondatban két feltétel van, és ÉS-sel van elválasztva, és ebből mindkettő teljesül, akkor a feltételt teljesítette, szólt az eljárás alá vont személy érvelése. A jármű átvizsgálása során a raktérben két scanner, 20 db, fénymásológépekben használatos tintapatron, és mintegy 150 db ún. "egyensúly" került megtalálásra. Az ügyben másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a terhelt érvelését azzal az indoklással utasította el, hogy a gépkocsi a BTK 316. §-a szerint minősülő lopásból származik, így az elsőfokú határozatot, amely a jármű lefoglalásáról rendelkezett, jogerős ítéletében jóváhagyta. Az ítélet kitér arra is, hogy a terhelt nem tud magyarul. Az időközben elhuny Grigorov helyett lánya Galina Grigorov veheti át a gépkocsit a polgári peres eljárás lezárultát követően, várhatóan 2015-ben, mivel addig az elkövető védettséget élvez a Közép-Dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben és nem perelhető, derült ki a Budai Központi Kerületi Bíróság sajtószolgálatától kapott jelentésből. 

Tévedtünk, ártatlan

2012. március 30.

Elnök Úr, Pali Bácsi, engedd meg, hogy megszólítsalak! Remélem, reméljük, megbocsájtod nekünk, drága Pali bácsi, hogy volt olyan pillanat, amikor kételkedtünk benned. Most, hogy már végérvényesen és hála Istennek megnyugtatóan lezárult ez a szörnyű ügy, most, hogy Te is és mindannyian egy kicsit vidámabban tekinthessünk előre, engedd meg, hogy ezzel a viccel emlékezzünk meg az ellened irányuló igaztalan vádakról.

Iszogatnak este a kocsmában a haverok, egyiküknek megárt az ital és lehányja a zakóját.

Megrémül:

- Mit fog szólni a feleségem, nem mehetek így haza! - aggódik.

- Semmi gond, van egy ötletem - mondja a legjobb barátja - tegyél az inged zsebébe egy ötezrest, majd azt mondod a feleségednek, hogy én hánytalak le, a pénzt pedig a tisztíttatásra adtam. Megfogadja a tanácsot, és annak örömére, hogy milyen ügyesen megoldották, iszogatnak tovább. Éjjel van, amikor hazakeveredik, a felesége már az ajtóban várja. Látja, hogy részeg, és amikor észreveszi a zakóját, a fejére olvassa.

- Te alávaló, olyan mocskos vagy, mint egy disznó, mit műveltél a ruháddal?

- Drágám, a Karcsi lehányt, de ne aggódj, találsz az ingem zsebében egy ötezrest, a tisztíttatásra adta.

Lerángatja róla az összehányt ruhadarabokat a feleség, és amikor teszi a szennyesbe a ruhákat, megszólal:

- De itt két ötezres van!

- Ja, majd el felejtettem, a nadrágomba is beleszart!

A király meztelen

2012. március 27.

Amellett, hogy ma a tényfeltáró bizottság megállapította, amit már amúgy is tudunk, hogy az egyetem részéről a doktori eljárás formailag megfelel a TF gyakorlatának, míg Schmitt részéről az értekezés idegen szerzőtől másolt, a két hónapos munka ellenére úgy néz ki, meglepő hibákat tartalmaz. Ezeket az alábbiakban foglalom össze.

Hatáskörtúllépés

- A bizottság az Egyetemi Tanács hatáskörébe tartozó körülményről foglal állást jelentésében azáltal a kitétel által, hogy a jelölt azt hihette, szabályos a benyújtott értekezése. Egy doktori esemény kivizsgálására létrehozott tényfeltáró bizottságnak ugyanis nem feladata a dolgozat "szerzőjének" vélelmét vizsgálni, az nem tartozván az esetben vizsgálható tények körébe. Gyakorlatilag komolyabb problémát jelent azonban, hogy ha a jelölt nemcsak "hihette", de tényleg azt is hitte, hogy egy másolt dolgozat saját néven történő beadása megfelelő, akkor nem alkalmas a doktori cím megszerzésére.

- Az egyetem rektora a jelentést elküldte a Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak, mialatt a kérdéses ügyben az egyetem saját hatáskörében illetékes eljárni.

Mulasztás

- A dolgozat, valamint az egyetemi doktori eljárás vizsgálata, és főleg azok kommunikációja nem különül el világosan, és következtetései révén olyan benyomást kelt, mintha az értekezés helyett az eljárást vizsgálták volna.

- Nem foglalkozott azzal a, másolás ténye utáni leglényegesebb kérdéssel, hogy önálló kutatási eredmény szerepel-e a disszertációban.

- A jelentés összefoglalója alapján elmulasztották a jelölt személyes meghallgatását. Tekintve, hogy a dolgozat forrásai közül 5 esetben az eredeti mű nem volt beazonosítható, és mivel a bizottság feladata a doktori esemény teljes körű feltárása volt, így ezen körülmény szükségessé tette volna a személyes meghallgatást.

- Amennyiben történt személyes meghallgatás, annak a ténynek összefoglalóbeli szerepeltetése elengedhetetlen, és a meghallgatás eredményének kiemelése is lényeges, azonban a nyilvánosságra hozott összefoglalásban semmilyen utalás nincsen meghallgatásról. Több egyéb, és a fentinél egyébként fontosabb körülmény szintén indokolta volna a meghallgatást, azonban egyértelmű szükségszerűsége a feltáratlan tények esetében mutatkozik meg kétségbevonhatatlanul, és az értelmezésektől függetlenül.

Összeférhetetlenség

- A bizottság tagja, Tóth Miklós, a TF jelenlegi dékánja a tényfeltáró bizottság munkája ideje alatt, a MOB február 26-ai közgyűlésén lett megválasztva az elnökség tagjának és MOB-elnökhelyettesnek. Nem sok kérdést vet fel, hogy ilyen helyzetben természetesen a két testületben egyszerre betöltött valamelyik tisztségről le kellett volna mondania.

- Tóth Miklós, aki nem azonos a Rácz publikációiban társszerzőként felbukkanó Tóth Miklós endokrinológussal, ellenben azonos a MOB vadonatúj alelnökével, egy alkalommal ráadásul már nyilvánosság előtt állást is foglalt a kérdésben, ez további etikai problémát vet fel a jelentés elkészítésében és a vizsgálat lefolytatásában vállalt szerepét illetően.

A grémium

Az ötfős bizottságban lényegében egyetlen nemzetközi szintű, és országosan elismert tudós szerepelt, ez Rácz professzor, akit, amúgy nem véletlenül, a szakma az endokrinológia magyarországi pápájaként tart számon. Rácz érdemei mellett azonban felmerül, hogy egy köztársasági elnök plágiumügyét az ország egyik első számú egyetemén miért nem kizárólag csak ilyen tekintélyű és reputációjú tudósok vizsgálták.

A társadalmi métely

De fény derült egy igen csúnya hibára is, habár ez nem a bizottság munkája kapcsán, hanem az összeállítása folyamán történt hiba. Ez pedig egy ügyvéd szerepeltetése a bizottságban; minthogy egy olyan szabály betartása, aminek az értelmezéséhez ügyvéd szükséges, nem várható el még egy doktorjelölttől sem. Így olyan esetleges pontokon, ahol felmerülhetett volna a jogász szerepe, éppen azokon a pontokon nem megalapozott a részvétele, sőt áttételesen a jogbiztonságot sérti, ha felmerülhet annak a lehetősége, hogy egyetemi tanárokban maradjon bármilyen kétség a vonatkozó jogszabályok és doktori szabályzat kapcsán. Valamint nemcsak áttételesen, hanem közvetlenül és ténylegesen sérül is a jogbiztonság, ha valóban fel is merült ez a lehetőség.

Na de ki volt akkor a gyilkos?!

A bizottság megállapítja, hogy a jelentkezés és a fokozatszerzés között eltelt mindössze egy hónap meglehetősen feltűnő. 1992-ben a dolgozat bírálói megállapították, hogy az ilyen szerteágazó téma feldolgozása mindössze 21 szakirodalmi mű felhasználása mellett meglehetősen feltűnő. Az akkori megállapítás egy gyakorlott bíráló számára, de még egy házidolgozatokat értékelő tanársegéd számára is magától értetődően veti fel a plágium gyanúját, aminek akkor mégsem mentek utána. A most észrevett, hasonlóan kirívó "furcsaság", az egyetlen hónap alatti fokozatszerzés kapcsán vajon milyen tények feltárása mellett megyünk el?

Társadalmi kár

Aki nem, vagy kevéssé tájékozott az egyetemek működési rendjét illetően, az egy ilyen "felületesen" szerkesztett összefoglaló alapján, ami látszólag összemos független kérdéseket, tehát az a polgár, akit pedig jogosan érdekel a közélet ezen részlete, nem tudja a leírtaknak megfelelően értelmezni, vagy legalábbis magabiztosan értelmezni a szöveget. Ha ez szakkifejezések miatt volna így, az nem jelentene érdemi problémát, mert akkor nem is próbálná magát a jelentést értelmezni. Azonban itt a szövegszerkesztés szabályainak sérülése okozza az értelmezési problémát, és magában hordozza a félreértelmezés lehetőségét, a szerkesztési problémák tendenciózussága folytán pedig egyenesen a szükségszerűségét. Az egyetemi hallgatók sem fogják maradéktalanul érteni, hogy a plágium és az egyetemről történő elbocsátás szorosan összefüggő dolgok.

Schmitt ígérete

Így aztán különös szerepet kap Schmitt azon ígérete, hogy a bizottság megállapítását tiszteletben fogja tartani, s ezáltal nemcsak egérutat kapott, hanem az Egyetemi Tanács etikai és fegyelmi döntéséig annak lehetőségét is, hogy mindezen problémákat egy tollvonással megoldja, az elnöki hivatal tekintélyének megőrzése, továbbá ahogyan Guttenberg német hadügyminiszter esetében is annak megakadályozása érdekében, hogy személye miatt a pártja, a hadsereg, a hivatali pozíció és a tudomány kárt szenvedjen.

Schmitt utóda

2012. január 30.

A találgatások helyett most a cselekvés ideje van. Az alábbi blogon megjelent írás Solymosi Frigyes szegedi akadémikus vagy Tulassay Tivadar, a SOTE lemondott rektora köztársasági elnökké választását és egyben a köztársasági elnöki szerep aktuálpolitikától való végleges függetlenítését szorgalmazza.

 magyarorszag2012.blog.hu

Ez a bejegyzés a frissítést megelőzően így folytatódott:

Nem lehet megoldani, hogy a bizottság döntése ne legyen bomba. Késleltetve ugyan, de robbanni fog  -- akármi is az eredmény... Addig kell történnie valaminek, mert akkor már nagyon nagy baj lesz.

_____ 

KLTE (díszdoktori cím adományozása Schmitt Pálnak)

Oktatói vélemények a KLTE-ről

KLTE 2004-es plágiumügy

A törzs anyaga gerinc nélkül

Schmitt megy, a probléma marad

Solymosi Frigyes: Plágium a pártállami időkben

TF DI 1992

MAB

Kalapos Miklós Péter: A kétfejű borjú – Kutató voltam, felperes lettem

Vélemények

Falus András

Ungvári Tamás

Tímár Gábor

kép: http://www.nol.hu/archivum/20100623-ki_legyen_az_elnok_

Zsidó sláger

2012. január 24.

Egy kis félreértés tagadhatatlanul van a dologban: de ezekben a fene gót betűkben az ördög ismeri ki magát.

A legújabb fejlemények azt látszanak alátámasztani, hogy dr. Schmitt Pál nem követett el plágiumot. Az eredeti szöveggel való gondos összevetés során ugyanis az derül ki, hogy a szerző feltűnően sok fordítási hibát vétett. Tulajdonképpen minden mondatra jut egy. Ez ugyan még önmagában nem zárja ki a lopást, de nézzük csak meg, milyen természetű hibákról van szó. Rendszeresen keveredik például az érem és az érme, és igencsak félrecsúszott a sportágak magyar megnevezése is. Csupa olyan hibát látunk, ami éppen a dr. Schmitt Pál által legjobban ismert sportszakmai kifejezéseket foglalja magába. Ezeket a hibákat ő nem követte volna el, különösen nem, hogy ismerjük, milyen súlyt fektet a magyar nyelv szépségének megőrzésére.

A másik igen szembeötlő furcsaság, hogy a Georgiev-szöveg és így a magyar nyelvű disszertáció is tucatszám tartalmaz más szakcikkekre történő hivatkozásokat. Sajnos azonban ezek a hivatkozások kimaradtak Schmitt Pál doktorjelölt saját irodalomjegyzékéből, melyet az értekezése végén sorol fel. Nyilatkozatából kiindulva tudta azonban, hogy az akadémiai életben legalábbis eléggé ciki egy kisdoktori értekezést ennyire kevés irodalmi hivatkozással benyújtani. A jelölt tehát rendkívül boldogan konstatálhatta, hogy Nikolaj Georgiev munkájában már össze vannak gyűjtve a témába vágó fontos kutatások, sőt, a felhasználást segítendő, ezek egy irodalomjegyzékként listázva is szerepelnek az eredeti munka végén. Valamiért mégis elfelejtette ezt a szakmailag is kitűnő eredeti bibliográfiát átemelni abba a saját csúf kurta kis felsorolásába, ami pedig az egyetlen végzetes veszélyt jelentette a doktori eljárásban disszertációjára. Ilyen butuska hibát, és oldalról oldalra nyomasztóan visszatérő lehetőséget nem vét el egyetlen doktorjelölt sem. Egy kutatási téma azt jelenti, hogy az illető az adott nézőpontból a világon a legjobban ismeri a kérdést. Ennek egyik betetőzése egy szakcikk, vagy egy még annál is komolyabb kisdoktori értekezés. Százszor is körbejárja a jelölt a témát és saját eredményeit munkaértekezletek, konzulensi, témavezetői megbeszélések, kollégákkal folytatott konzultációk, konferenciaelőadások és házivédések formájában. Ilyenkor már nem történik kisiskolás hiba. 200 oldalt megírni nem egy-két délután. Még másolni sem. És eme öngyilkossággal is felérő banális hiba oldalról oldalra folyvást visszatér, és egyre szúrja a disszertációját író jelölt szemét, miközben lebeg a feje fölött a 21 hivatkozásnyi irodalomjegyzék pallosa. (Egy kisdoktori értekezésben 1992-ben ennek többszöröse volt a szakmai elvárás; csupán egészen rendkívüli iskolateremtő géniuszok munkáiban találkozunk néha ennyire rövid bibliográfiával, hiszen egy ilyen szerteágazó munka egy széles körben ismert témában nem készíthető el ennyi háttérrel.) Dr. Schmitt Pál azonban magas szinten ért a sporthoz, és korántsem olyan élhetetlen, hogy ne tudna másolni. A jelek tehát többségükben feltűnően arra mutatnak, hogy a doktori disszertációt nem dr. Schmitt Pál írta, innen kezdve az úgynevezett plágiumvád nem áll meg.

Karinthy-díj

No igen, ami az érmét illeti, hát az igaz, hogyha az ember német fordító, nem lehet tekintettel ilyen hajszálfinom árnyalatnyi különbségekre, hogy minálunk a „folyó só” és a „folyosó” mást jelent.

Tekintettel arra, hogy Magyarországon a bizottság feladata nem foglalható össze annyiban, hogy a másolás meglétét cáfolja vagy megállapítsa, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem szükséges, hogy külföldi szakértőket kérjen fel. Hovatovább, ha az egyetem oktatói nem kívánnak részt venni, akkor nem is lesz más lehetőség. Miért ekkora az elutasítás, hisz a SOTÉ-n dolgozó tudósok megszokták, hogy nemcsak tudományos feladatokat oldanak meg? Egy halálhír közlése a hozzátartozókkal például a legkevésbé sem tudományos feladat. Na de melyik orvos vállalná ezt önként magára, ha a hozzátartozók jó előre leszögezik, hogy a nagypapa akkor is életben van, ha nem lélegzik és nem ver a szíve, és ezért eltemetni sem hagyják.

Nos, ha egy tudós, egy klinikai orvos szeretett volna ismertté válni, akkor erre meg volt a lehetősége. Ez esetben nyilván nem azzal akar közfigyelembe kerülni, hogy tagja egy fegyelmi bizottságnak. Ha élvezné a kifejezetten ilyen fajta népszerűtlenséget, már régen elment volna politikusnak.

Egy olyan kutatótól pedig, aki ötven év alatt sem akart sose közszerepet vállalni, végképp hogyan várhatnánk. A rendelő folyosóján a névtábla onnantól kezdve nem a sok évtizedes szakmai életutat sugallná, hanem az egyszeri „politikai” szereplést, melynek jellege ráadásul igen méltatlan. A páciensek a váróban többé már nem arról ismernék a doktort, hogy ő műtötte a szomszéd asszony csípőjét… Hát kérem, ez nem egy szakmai karrier, ezért kár lett volna anatómia vizsga előtt a hűtőből elővett tananyag fölött éjszakázni a patológián, ellátni a vérző sérülteket, hat éven át tanulni, szakvizsgázni, kandidálni, részt venni a nemzetközi kongresszusokon, szervezni a hazaiakat, megszerezni az orvostudomány doktora címet és a tanítványok, meg azok tanítványai előtt megtartani a székfoglaló beszédet. Kérem, politikusnak elmenni sokkal egyszerűbb.

Egy csalás lebuktatása legfeljebb odáig terjedően tudományos kérdés, hogy egyező-e a szöveg az eredetivel. Ez jelenleg Magyarországon belül nem szakmai ügy és nem bátorság vagy félelem kérdése. A megoldás tehát valóban az, hogy a disszertációt hitelesen vissza kell fordíttatni, majd, több kollégám véleménye szerint is, megkeresni vele a legkonzervatívabb élvonalbeli külföldi egyetemeket a szakvélemény elkészítéséért. Így senki nincs belekényszerítve abba, hogy komédiában érezze magát, a fordítók végzik a dolgukat, a szakértők megállapítják, hogy másolt-e a mű, a SOTE pedig visszavonja a doktorátust.

Kartinthy Frigyes Így írtok ti című sikerkönyve 1912-es megjelenésének 100. évfordulója alkalmából méltó lenne a Karinthy-díj első díjazottjának a doktori cím terheitől mentesült Schmitt Pált jelölni. Egyetlen probléma azonban, hogy erre a díjra se biztos, hogy érdemes volna, hiszen a kérdéses műfordítást valószínűleg nem ő végezte. Szerencsére ez kizárja, hogy szellemi eltulajdonítást követett volna el.

Így most már csak azt kell tisztázni, hogy csalással szerezte-e a doktoriját. Remélhetőleg sikerül, mert a jelen helyzetben dr. Schmitt Pál nemcsak a magyar intézményrendszert tiporja, hanem a magyar szakemberek boldogulását, a konzervatív értékrendet, a hitet és a magyar tudományos múltat is.

A jelen írás az 1992-ben érvényes új szabályok értelmében nem jelöli idézőjellel az idézeteket.

http://mek.niif.hu/00500/00588/html/vers0101.htm#29

http://nezsu11.multiply.com/journal/item/279/279

http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-01-18

A félelem légköre

2012. január 22.

Le szeretném szögezni, hogy a tudóstársadalom részéről nincsen szó semmilyen félelemről a köztársasági elnök doktorátusát vizsgáló, vizsgálni hivatott bizottságban való részvételüket illetően. Érzésem szerint valamennyi társadalom- és természettudományban dolgozó kutató nevében bocsáthatom előre azt, hogy szeretnénk, ha a szakma kimaradna ebből az ügyből. Ez persze nehéz már most is, még nehezebb lesz a SOTE vizsgálata során, mivel az elnök maga kilincselt egy olyan portán, ahol nem ismerte az érvényben lévő szabályok okait. Magukat a szabályokat ismerte, ez kiderült szerdai nyilatkozata alapján, de hát hogy is ne ismerte volna, nincs olyan kisiskolás, aki ne lenne tisztában vele.

Csakhogy ezúttal a szabályok nem iskolai szabályok. Annak idején egy bunyó, adok-kapok, sapkaelvétel az iskola udvarán diákcsíny volt, felnőtt emberként ezt nem tesszük meg.

Nagyon elszomorodtam, amikor kiderült, hogy igaz a hír. Most persze senki nem vállalja, hogy részt vesz a bizottságban, amit a SOTE fel kéne, hogy állítson. De miért is vegyen részt valaki egy olyan "vizsgáló"bizottságban, ahol a vizsgálat tárgyát és kimenetelét ismeri? Korántsem csak arról van szó, miszerint kutatók arra szocializálódtak, hogy állásfoglalást mindig egy-egy procedúra végén hozzanak. A procedúra megvolt. Átnéztük a beadott disszertációt és a másik két művet, és hát szóról szóra egyezett. Azt a pácienst pedig, akinél egy daganat a főütőér nélkül nem távolítható el, nem sebészhez küldi az orvos. Nem sebész feladata.

Egyetlen mondatban túl lehet rajta esni, hogy a legsúlyosabb dolog, amit egy doktorátus kapcsán el lehet követni. A kamionsofőr nem hivatkozhat többé a homokozóban érvényes szabályokra. A doktori eljárásban, legyen az bármelyik, azt kell bizonyítani, hogy az önálló kutatáshoz szükséges képességeket megszerezte a doktorjelölt. Ennek birtokában lesz alkalmas olyan állások betöltésére, ahol szükséges ismerni azon módszereket, amikkel a korábban nem ismert tudás is megszerezhető. Aki pedig nem birtokolja ezeket a képességeket, saját maga nem tudja eldönteni azt se, hogy egy pozícióban végül is szüksége lesz-e rá, mert még sosem volt olyan élménye, hogy az emberiség elől korábban rejtve maradt tudást hasznosítson.

Annak ebben a kérdésben természetesen nincs helye, hogy nem is a pilótaengedélyét hamisította, csak a jogosítványát. Egy erkölcsi kérdésnek azonban lenne: hogy tudniillik visszautasított volna-e Schmitt Pál, legegyszerűbb esetben, egy adjunktusi kinevezést, ha nem is arra hivatkozva, hogy érvénytelen a doktorija, hanem csupán saját belátása alapján, hogy ő ehhez igazából nem ért. Erre azonban nem tudjuk a választ, és nincs is értelme merengeni rajta, mert olyan személy, aki nem érti a követelményrendszert, az nem tudja kompetensen ezt a döntést meghozni.

A bizottság

Nem hajlandók részt venni benne, mert a napnál is világosabb sajnos a helyzet. Félelem? Ugyanmár. Itt is az lenne a lényeg, hogy nem tartozik a szakmára az ereszdelahajam. Mitől félne egy 70 éves akadémikus? Elveszik a nyugdíját?

A Kossuth Rádióban szerdán a reggeli műsorban valami gyökeres változás történt. Egyrészt ott vált világossá szakmabeliek számára, hogy bizony igaz a hír. Ennél még nagyobb baj is megesett. Mindannyian találkoztunk már pályafutásunk során plágiummal, szemináriumi dolgozatok, laborjegyzőkönyvek, van aki szakdolgozatok formájában is. De ritkán fordul elő, hogy az a hallgató gátlástalan módját választja a védekezésnek. Nem feltétlenül kezdődnek ezek az esetek az egyetemről való kizárással. Schmitt Pál felhasználta a javítási lehetőséget. Beadott egy újabb plágiumot, ezúttal nem Georgievtől, hanem Klaus Heinemann német szociológustól.

Nekünk a tavaszi szemeszterben is meg kell buktatni azokat a hallgatókat, akik ilyent adnak be, a fegyelmi és egyéb következményekről nem beszélve. Hogyan tudok valakinek tisztességgel a szemébe nézni, és megfosztani az egyetemi diplomájától, ha őt meggyőzték nemzetünk vezetői arról, hogy egy doktorátus összecsalása csupán egy diákcsíny. Mit fog az az anyuka szólni ha az ő fiát buktatom meg, vagy vágja el a fegyelmi bizottság. Hogy "aljas tudósok!", "aljas tudomány!"...? Szomorúnak gondolom, hogy egy felsőfokú, vagy akár egy kutatóképzésben majd azzal kell kezdeni a szakirányú anyagot a félév elején, hogy milyen következményei vannak a másolt dolgozatoknak. Abban bízom, hogy maguknak a hallgatóknak lesz annyi józan belátásuk, hogy a mai szituációban nem próbálják ki ezt a kanyart.

A tét meg lett emelve. A kollégáknak nem azt kell megállapítaniuk a Schmitt-bizottságban, hogy az értekezés másolt-e, hanem hogy a kimosakodás, miszerint a másolás megengedhető lenne, hazug. És ez nem egy tudós feladata.