Tévedtünk, ártatlan
2012. március 30.
Elnök Úr, Pali Bácsi, engedd meg, hogy megszólítsalak! Remélem, reméljük, megbocsájtod nekünk, drága Pali bácsi, hogy volt olyan pillanat, amikor kételkedtünk benned. Most, hogy már végérvényesen és hála Istennek megnyugtatóan lezárult ez a szörnyű ügy, most, hogy Te is és mindannyian egy kicsit vidámabban tekinthessünk előre, engedd meg, hogy ezzel a viccel emlékezzünk meg az ellened irányuló igaztalan vádakról.
Iszogatnak este a kocsmában a haverok, egyiküknek megárt az ital és lehányja a zakóját.
Megrémül:
- Mit fog szólni a feleségem, nem mehetek így haza! - aggódik.
- Semmi gond, van egy ötletem - mondja a legjobb barátja - tegyél az inged zsebébe egy ötezrest, majd azt mondod a feleségednek, hogy én hánytalak le, a pénzt pedig a tisztíttatásra adtam. Megfogadja a tanácsot, és annak örömére, hogy milyen ügyesen megoldották, iszogatnak tovább. Éjjel van, amikor hazakeveredik, a felesége már az ajtóban várja. Látja, hogy részeg, és amikor észreveszi a zakóját, a fejére olvassa.
- Te alávaló, olyan mocskos vagy, mint egy disznó, mit műveltél a ruháddal?
- Drágám, a Karcsi lehányt, de ne aggódj, találsz az ingem zsebében egy ötezrest, a tisztíttatásra adta.
Lerángatja róla az összehányt ruhadarabokat a feleség, és amikor teszi a szennyesbe a ruhákat, megszólal:
- De itt két ötezres van!
- Ja, majd el felejtettem, a nadrágomba is beleszart!